A szén-monoxid mérgezés
Hogyan keletkezik a szagtalan, mérgező gáz, milyen hat fő ok vezethet az égéstermék visszaáramlásához — és hogyan előzhető meg mindez.
1. Hogyan keletkezik a szén-monoxid?
A földgáz- és a fatüzelésű berendezésekben egyaránt szénhidrogéneket — szénből és hidrogénből álló anyagokat — égetünk el. Ha elegendő oxigén áll rendelkezésre az éghető anyag mellett, az égéstermék szén-dioxid és vízgőz (hidrogén-oxid) lesz.
Ha viszont nincs elegendő égéslevegő a környezetben, először a sokkal reakcióképesebb hidrogén ég el, majd a légtérben maradó oxigénnel a szén egy része reagál — a többi izzó szén formájában marad vissza. Ha ez az izzó szén, vagy annak apró szemcséi visszaáramló égéstermékkel (szén-dioxiddal) találkoznak, erősen mérgező gáz — szén-monoxid — keletkezik.
2. Miért kockázatosabb, ha gáz- és fatüzelés van egy légtérben?
A fatüzeléskor keletkező égéstermék mennyisége és hőmérséklete is magasabb, mint gáztüzelésnél. Ha egy légtérben helytelenül egyszerre működik a kétféle tüzelési mód, a kisebb huzattal működő gáztüzelés égésterméke áramolhat vissza a lakótérbe — a fatüzelés égéstermékét pedig a különböző elszívó ventillátorok könnyen visszaszívhatják a tartózkodási légtérbe.
3. Mi okozhatja a füst, az égéstermék visszaáramlását?
- Nincs elegendő égéslevegő
- Nem megfelelő a huzat az égéstermék elvezetéséhez
- Rosszul méretezett fűtőberendezés
- Rosszul méretezett égéskör (kémény áramkör)
- Helytelen üzemeltetés
- Karbantartás elmaradása vagy elégtelen elvégzése
4. Nincs elegendő égéslevegő
Az égéshez a tüzelőanyagon kívül mindig szükség van az égést tápláló levegőre is. Ha a fűtőberendezés a lakótérből kapja az égéslevegőt, ezt nyílt égésterű rendszernek nevezzük; ha közvetlenül a külső légtérből, külön erre a célra épített csatornán, akkor zárt égésterű rendszerről beszélünk — ez utóbbinál nincs légtér-összeköttetés a lakótér és a tűztér között.
Nyílt égésterű rendszer — a lakótér légellátása történhet:
- a határoló falak résein, tömítetlenségein, pórusain keresztül
- a nyílászárókba épített "vonal" légbeeresztőkön keresztül
- a falba épített, szabályozott vagy szabályozatlan légbeeresztőkön keresztül
Zárt égésterű rendszer — a légellátás történhet:
- két csatornás kéményen, ahol az egyiken az égéslevegő érkezik, a másikon az égéstermék távozik
- a falon vagy a padlószint alatt, közvetlenül a berendezésbe vezetett, tömített légcsatornán
5. Nem megfelelő a huzat az égéstermék elvezetéséhez
Az égésterméket minden esetben a tetőn kívülre, lehetőleg végig függőleges irányban kivezető égéstermék-elvezető (kémény) vezeti el. A huzat mértékét a tengerszint feletti magasság, a kémény hasznos magassága, keresztmetszete, falának érdessége (esetleg a kémény elhúzásának szöge, távolsága), valamint a be- és kilépő füstgáz hőmérséklet-különbsége (a kémény hőszigetelése) határozza meg.
- Túl nagy huzat Az égéstermék túl gyorsan távozik, nincs ideje átadni a hőtartalmát a fűtőberendezés falazatának vagy hőtároló szerkezetének — romlik a hatásfok, mert részben a külső légteret fűtjük.
- Nem megfelelő (túl kicsi) huzat Az égéstermék lassan távozik a kéményen, és a tüzelőberendezés nyitott ajtaján keresztül egy része visszaáramlik a lakótérbe.
6. Rosszul méretezett fűtőberendezés és égéskör
A fűtőberendezés teljesítményét mindig a fűtendő tér hőigényéhez kell tervezni. Ha a kémény már korábban megépült, előfordulhat, hogy a teljes hőigény nem elégíthető ki, vagy a kéményt a hőigénynek megfelelően át kell alakítani (magasság és/vagy keresztmetszet módosításával). A helyszínen épített kályhák vagy kandallók tűzterének és füstjáratainak méreteit mindig a teljesítményhez illesztve kell megtervezni.
A tüzelőberendezés önmagában lehet jól tervezett és megépített — ha közben az égéslevegő bevezetése túl nagy áramlási ellenállással biztosítható, vagy az égéstermék-elvezető méretei nem illeszkednek a fűtőberendezés teljesítményéhez, a rendszer így is hibásan fog működni. Az égéskör (égéslevegő – tüzelőberendezés – kémény) rendszer szintű működését minden esetben számítógépes programos tervezéssel (hő- és áramlástechnikai méretezéssel) kell igazolni.
7. Helytelen üzemeltetés
Hagyományos kályhának azt a fűtőberendezést nevezzük, amelynek hőtárolási ideje legalább 8 óra — akár 48 óra is lehet.
- A kályha tűzterébe egyszerre a Használati utasításban megadott tűzifa-mennyiséget kell betenni.
- A rakatot fentről vagy elölről — soha nem alulról — kell begyújtani.
- Helyesen méretezett tűztérben a rakat 1–1,5 óra alatt ég le úgy, hogy már nincs lángja, csak parazsa; ehhez végig elegendő égéslevegőt kell biztosítani. Kandallóknál kisebb rakatokkal, naponta többször kell elvégezni az égés ciklust.
- A leégés ideje alatt a berendezést nem szabad magára hagyni. Égés közben nem kell kinyitni az ajtót, és nem szabad újabb fát tenni a tűzre.
- A leégés után el kell zárni az égéslevegő útját — kályháknál a kályhaajtót, kandallóknál az elsődleges- és másodlagos légbeeresztőket, vagy a légbeeresztő csatornát.
8. Karbantartás elmaradása vagy elégtelen elvégzése
Az üzemeltető köteles karbantartatni mind az égéslevegő bevezetést, mind a tüzelőberendezést, mind az égéstermék-elvezetőt (kéményt). A légbevezetés és a kémény karbantartója a kéményseprő-ipari szolgáltató, a helyszínen épített fűtőberendezéseké pedig a kályhás (kályha- és kandallóépítő) szakember.
Az égéslevegő be- és az égéstermék elvezetés karbantartását törvény és rendelet szabályozza, míg a fűtőberendezésé a Használati utasításban leírtak szerint történik. A tüzelőberendezés karbantartási szükségességét a használat gyakorisága és módja, valamint a tüzelőanyag minősége határozza meg.
9. Szén-monoxid mérő
Minden előírás betartása mellett tovább növeli a biztonságot a megfelelő helyre beépített szén-monoxid-mérő. A javasolt, bevizsgálásnak megfelelő mérőberendezésekről az Országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség (OKF) honlapján tájékozódhat mindenki.
